Torma Zsolt
Békében önmagával, békében a világgal
Mindenki életében vannak nehézségek, mint ahogy jó dolgok is történnek velünk. Abban azonban jelentős különbségek vannak közöttünk, hogy ki miként dolgozza fel ezeket – legyen az akár jó vagy rossz kimenetelű dolog. Torma Zsolt valahogy mindig a saját „hasznára” tudta fordítani a vele történteket, talán ebből is adódik derűje és kiegyensúlyozottsága, ami éppúgy jellemzi a magánéletében, mint a munkahelyen. Pedig neki is volt mivel megküzdenie.
– 2019-ben derült ki a bátyámról, hogy súlyos beteg, sajnos azóta már nincs közöttünk. Amikor megtudtuk, hogy nagy a baj, eldöntöttem, hogy jobban vigyázok magamra, hogy jobb legyen az erőnlétem, és elkezdek rendszeresen mozogni. A futást és a bicajozást választottam, ez a stressz levezetésében is nagyon jó volt nekem, nem véletlenül futnak sokan. Nem futottam nagy távokat, 3-4 km-eket, de azt rendszeresen, éppen annyit, hogy az tényleg jólessen. Az eleje nehéz volt, de utána már egész jól ment. Sajnos a térdeim miatt már nem esik jól a futás. De a rendszeres mozgással sikerült 18 kg-ot fogynom. Ezt a súly igyekszem tartani, sokat sétálni, mozogni, hogy jól érezzem magamat a bőrömben.
– A testvéred betegsége még mire tanított meg?
– Ez egy nagy törés volt az életemben, mivel még csak 45 éves volt, egy fiatalember. Ilyenkor az ember elgondolkodik a saját életén. Fölértékeli azt, ami van, akár a szeretteivel vagy saját magával kapcsolatban. Nem alakult át 180 fokkal az életem, csak annyi történt, hogy rájöttem, miben érdemes változtatnom ahhoz, hogy teljesebb életet éljek. Hogy több időm legyen a szeretteimre vagy arra, ami engem boldogít. Átértékeltem a dolgokat. Szerintem mindenkinek van ilyen periódus az életében, amikor történik valami sajnálatos, amin nem tud változtatni, nem tudja megelőzni. Kialakul egy helyzet, amihez alkalmazkodni kell. Van, hogy megérkezik a válasz, hogy miért történt mindez, mit kell belőle megtanulni, de az is lehet, hogy nem. Én közelebb kerültem a családomhoz. Eddig is imádtam a lányomat, az édesanyámat, de ezt ki is kell mutatni. Abból a szempontból is hozott változást ez a helyzet, hogy korábban több mindenre azt mondtam, hogy jaj, ne költsünk olyanra, ami nem szükséges feltétlenül. Ma már szívesebben adok ki pénzt tárgyakra, élményekre, ami jó érzést kelt, ami boldogít. Persze ez nem jelenti azt, hogy szórnám a pénzt. Egy életünk van, és azt a lehetőségeinkhez mérten igyekezzünk élvezni. Most éljük meg az életet, amibe néha egy kis plusz, egy kis „kényeztetés” is belefér.
– Mi boldogít téged?
– Nagyon régóta szeretek számítógépes játékokkal játszani, ez is egyfajta stresszlevezetés számomra, de kell a fizikai aktivitás is, mint a futás vagy a séta. Teljesen kikapcsol, ha csak úgy, minden kötöttség nélkül lehetek a lányommal. Bármennyire is legyek feszült, ha odabújok hozzá, megnyugszom. Persze ma már 10 éves és nem igényli annyira a társaságomat, mint régen, de ma is vannak közös programjaink, amelyek mindkettőnket feltöltenek. Ő is szeret bicajozni, ha van rá idő, nyeregbe pattanunk és akár 20 km-t is tekerünk. Szoktunk társasozni is, épp most tartunk ott, hogy fel kell frissíteni az otthoni társasjáték-készletet, mert már annyit játszottunk velük, hogy vágyunk valami újra is. Mindig is imádtam a gyerekeket és igyekszem jó apa lenni. Sokan nem gondolták volna, hogy én ilyen „kötődő” apa leszek, de én otthonról is nagyon jó példát hoztam, imádtam az édesapámat, nagyon sokat játszottunk együtt. Bennem az apaság felerősítette a felelősségtudatot is, megtanultam mást előtérbe helyezni, úgy, hogy közben ez ne legyen terhes számomra. Talán ettől válik felnőtté valaki, hogy kötelességgel lesz egy olyan lény iránt, akit ő szeretett volna.
– Itt a MATRO-ban a minőségellenőrzésen dolgozol, metrológus, azaz mérőeszköz-felügyelő vagy. Mi hoz be téged minden nap, mi szépet találsz a munkádban?
– Én szeretem ez a munkát, élvezem benne, hogy nem egyhangú, minden nap tartogat valami kihívást. Érkezik egy új mérőeszköz, és meg kell tanulni azt használni, esetleg én tanítok be valakit a már meglévő eszköz használatára. A minőség-ellenőrzés, a gyártás is napról napra fejlődik, már nemcsak tolómérőt, hanem modern technológiákat használunk, meg kell felelnünk a vevő egyre nagyobb elvárásainak. A szakmai kihívások mellett az is motivál, hogy kiváló a társaság, jókat hülyülünk, jókat beszélgetünk, így az ember is szívesen jön be dolgozni. Ha bent vagyunk négyen a minőségellenőrzésen, akkor 60 éves céges tapasztalattal rendelkezünk, szerintem nincs még egy ilyen részleg a MATRO-ban. Emellett úgy érzem, hogy megbecsülnek, bár természetesen vannak néha viták vagy nézeteltérések munka közben. Én abban hiszek, hogy ha van valami gond, azt meg kell mondani, természetesen a megfelelő stílusban, meg nem bántva a másikat. Annak viszont nincs semmi értelme, ha kerüljük a problémát – ez igaz a munkahelyre és a magánéletre is. Szerintem akkor tud fejlődni az ember, ha kap visszajelzést, és ki tudja javítani az esetleges hibákat.
– Mit szeretnél elérni, megvalósítani az életben?
– Az egyik vágyam eljutni Új-Zélandra, de Skóciákba is szívesen elmennék. Mindig is vonzottak a hegyek, megismerni új világokat. Az Alpokban is szívesen eltöltenék egy kis időt, akár egy kis kunyhóban a hegyekben, ahol nyugalom van. Nem vonzanak a turistacélpontok, ahol zsúfoltság van, inkább a szép tájak. De igazán nagy vágyam nincs. Mindig próbálom abból kihozni a legtöbbet, ami van. Fontos számomra, hogy a családommal tudjak eltölteni egy kis időt, vagy néha magammal is lehessek. Ez azért is szükséges, hogy az ember fel tudjon töltődni és újult erővel indítson egy új napot, akár a munkahelyén is.
Forrás: MATRO MAGAZIN 2023/4.
