Sarjika, agavé és a megilletődött pöfeteg
Sarjika, az elevenszülő növénye már új sarjakat növesztett, boltban vásárolt kaktuszfügéből mintegy 30 cm-es kaktuszt nevelt, de talán mégis a tequla alapanyagául szolgáló agavéjára a legbüszkébb. Szihalmi Szilárd rajong a természetért, a növényekért, amelyek közül otthonában számos érdekes fajt nevel. Másik hobbija a természetfotózás, rengeteg gombafélét, de még tengeri korallt is sikerült megörökítenie.
– Szabadidőmben sokat járok kirándulni, más szedi, én fotózom a gombákat. Szeretem a különleges növényeket, a bennük rejlő kihívásokat, hogy például magról miként tudom szaporítani őket. Például a boltban megveszek egy különleges gyümölcsöt, és utánajárok annak, hogy ha elvetem a magját, lesz-e belőle valami. Több sikerélményem is volt már, most például a kaktuszfügémre vagyok büszke. Ezt a gyümölcsöt is boltban vettem, a magjából szép kaktusz nőtt, ami már harminc centis. Ugyanilyen érdekesség az elevenszülő növényem, ami nagyon ritkán virágzik – mutatja be kedvenceit Szilárd.
– Mit kell tudni az elevenszülő növényről?
– Ez a növény a levelei végén több száz kis csemetét növeszt, ezt úgy kell elképzelni, hogy a kis levelektől kezdve a gyökérzetig komplett növények találhatók a levélvégeken. Amikor elérnek egy bizonyos fejlettségi szintet, lepottyannak, és a földben eresztenek gyökeret. Nincs magja, ezért szaporodik így. Nagyon ritkán virágzik, azt is télen. A fagyot viszont nem bírja.
– Hogy jutottál hozzá egy ilyen növényhez, egyáltalán miként született meg a gondolat, hogy kell ilyen?
– A faluban, ahol felnőttem, a búcsúban mindig ott van egy kaktusz- és pozsgásnövény-árus. Már gyerekkorom óta érdekeltek ezek a növények, még a húsvéti locsolópénzt is ilyenekre költöttem.Itt általában a kicsi növényeket vesszük meg, mert szeretjük magunk felnevelni őket. Ott jutottam hozzá az elevenszülő növényhez, amit ezrek anyjaként is ismernek. Felkeltette az érdeklődésemet. Egyéként is nagyon szeretek növényekről olvasgatni. Ez a növényszeretet otthonról jön, már a nagymamámnak is gyönyörű virágoskertje volt, de édesapám is rengeteg időt tölt a saját birrtokán. Ő például banánfákat nevel, a kerti tó körül már szinte banánültetvénye van, amelyben még háromméteres növény is található. Tavaly már majdnem termett is, csak a klíma nem engedte teljesen beérni a gyümölcsöt.
– Milyen különleges növényeid vannak otthon?
– Kedvelem a kaktuszokat, a pozsgásokat, de van páfrányom és mindenféle pálmák. Például madagaszkári pálma, ami olyan, mint egy kaktusz meg egy pálma kombinációja, Madagaszkáron megnő faméretűre, nálunk jó másfél méteres. Óriási mérgező tüskéi és szép pálmalevelei vannak. A gyűjtemény része még yukka, sárkánypálma, majapálma, kaktuszfüge, persze aloe verát is tartok, ami akkorára megnőtt, hogy el se hitték a rokonaim, amikor meglátták, hogy ez az. Egyszer vettünk sárkánygyümölcsöt, hogy abból is növényt nevelünk, de az sajnos nem jött össze. Lehet, jobban utána kellett volna járni, hogy mit szeret.
– Hogyan gondozod a növényeidet?
– Figyelek arra, hogy milyen igényei vannak az egyes növényeknek, és ezek szerint igyekszem elhelyezni a lakásban. Most legutoljára egy dögkaktuszt sikerült beszerezni, aminek gyönyörű virága van, viszont a nevéből kifolyólag dögszaga is. Nálunk még nem virágzott, talán két-három év múlva, kíváncsi vagyok, hogy tényleg olyan büdös-e.
– Miért izgalmas számodra a növénygyűjtés és -gondozás?
– Követhetem a fejlődésüket, mint egy kisgyereket, úgy nevelgetem őket. Érdeklődéssel figyelem, hogy kihajtanak-e, amikor magról ültetem őket, és sokszor tényleg számos szempontnak érvényesülnie kell ahhoz, hogy megmaradjanak. A virágok mellett zöldségféléket, például paradicsomot is nevelünk a teraszon. A párom imádja ezt a gyümölcsöt, ha talál valami különösen finomat, mindig mondom neki, hogy tegyen el néhány darabot a magja miatt. A magokat kiszárítom, majd elvetem. Az otthon nőtt paradicsom sokkal finomabb, mint amit a boltban veszünk, mert ezt akkor szedjük le, amikor teljesen beérett. Ezért is szeretnék minél hamarabb egy kertes házat, hogy legyen hol kertészkedni.
– Hogyan viszonyul a környezeted ehhez a szenvedélyedhez?
– Elfogadják, a párom is szereti a növényeket. Bár ha kap virágot, azt is én szoktam gondozni, mert vagy elfelejti meglocsolni vagy véletlenül túllocsolja. Aki hozzánk jön vendégségbe, mindenki megcsodálja a növényeinket.
– A növényeket nem csak önnön valójukban szereted, hanem lefotózni is. Milyen megközelítésből készíted ezeket a képeket?
– Elsősorban kirándulások alkalmával a természetben örökítem meg a növényeket, és általában több képet készítek róluk. Van, amikor „művészibb” lesz a végeredmény, máskor pedig csak szimplán úgy fotózom le őket, ahogy megtalálhatók a természetben. Szeretem a különlegesebb növényeket, például a gombákat, volt, hogy egy kiránduláson húszféle gombát is láttam. Nem ismerünk minden fajt, így egy növényhatározó applikáció segítségével rá szoktunk keresni az aktuális gombára. Nem kimondottan növényfotókat készítek, a szép tájakat, a naplementét, a fények játékát, az érdekesebb fákat vagy az állatokat is lefényképezem. Nem egyszer fordult elő, hogy le akartam fotózni egy állatot, és ahogy közelítettem hozzá, mint a filmeken, ráléptem egy botra, aztán elszaladt vagy elrepült. De emlékszem egy pöfeteggombára, ami épp azelőtt durrant ki, mielőtt megnyomtam a gombot. Vagy a tengeri korallokat sem könnyű fotózni, amikor mozgást érzékelnek, visszahúzódnak.
– Milyen növény volt a legnagyobb vágyad és sikerült-e megszerezned?
– Nagyon sokáig szerettem volna agavét, amihez ugyan hozzá lehet jutni, de nagyon drága mulatság. Sokan onnan ismerik, hogy ez a növény a tequila alapanyaga. A párom sógora szüleinek van ilyen növényük, amelynek volt egy kis hajtása is, így tudtunk szerezni. De ez jó öt évvel később derült ki, miután összejöttünk a párommal, úgyhogy sokáig vártam erre a növényre.
– Te egy gépipari cégnél dolgozol, közben a növényeid között vagy a természetben is otthon érzed magadat. Ez a két világ elég messze van egymástól.
– Gyerekként állatorvosnak készültem, de a tanulás szempontjából nem voltam éppen egy szorgalmas gyerek. Amikor megtudtam, mennyit kell tanulni ahhoz, hogy az ember állatorvos legyen, akkor más irányt vett az érdeklődésem. Voltak olyan ismerőseink, akik a fémiparban dolgoztak, és megtetszett, hogy egy kis fémdarabból milyen szép dolgokat lehet létrehozni. Így kötöttem ki a szakmában. Itt a MATRO-ban egyébként néhányan tudják, hogy ez a hobbim, és megértenek, mert többen is kedvelik a természetet és szoktak kirándulni. Egyébként a jövőben komolyabban is szeretnék növényeket termeszteni, ha csak a családnak is, de ahhoz szükség van arra a kertes házra.
Forrás: MATRO MAGAZIN 2022/4.
