„Arra hajtok, hogy minél nagyobb halat fogjak”
A nagypapájától kapta a horgászat szeretetét Rózsa Alex, aki egészen kicsi kora óta hódol ennek a szenvedélyének. Ideje jelentős részét vízparton tölti, volt, hogy két-három hétre is elment horgászni. De ez nemcsak egyszerű időtöltés számára, hanem erőpróba is, eddig már számos alkalommal megmérte tudását országos versenyeken. Nemegyszer 20 kg-nál nagyobb súlyú halat is fogott, de ha egy jó halászlét szeretne enni, azért a halat boltban veszi.
– Ötévesen már jártam horgászni a papával, és megszerettem. Megfogott a nyugalom, a szabadban lévő friss levegő, és az a vágy hajtott, hogy minél nagyobb halat foghassak. Aztán ahogy nőttem, eleinte még csak úszózhattam, majd amikor már betöltöttem a megfelelő életkort, fenekezhettem és már két bottal horgászhattam. Budapesttől kezdve az országban minden részén rengeteg tóra jártam, és felkértek arra, hogy versenyezzek. Ez pedig magával hozta azt, hogy minél jobb felszerelést vásároljak
.- Mit kell tudni ahhoz, hogy valaki versenyezhessen?
– Nem csak a tudás számít, fontos a kiváló szintű felszereltség, kell lennie etetőhajónak, gumicsónaknak, nem mindegy, hogy milyen az orsó, hogy azon hány méter damil van… szóval ide már komolyabb cuccok kellenek. Szerencsére a szüleim támogatnak ebben a szenvedélyemben.
– Hogyan kell felkészülni egy versenyre?
– Van olyan verseny, amire nevezni kell, az egyik minimális összegű, a másik drágább, utóbbinál az első három helyezett nemcsak serleget kap, hanem pénzjutalmat is. A csapattal rengeteg helyre megyünk, látjuk a kiírást a megfelelő felületeken, és benevezünk, de sok helyről meg is keresnek bennünket. Többfajta verseny van, léteznek például egyhetesek is. Meg van 72 órás, 96 órás, mindegyik versenyen más a lényeg. Az egyiken az öt legnagyobb hal számít bele az eredménybe, máshol meg a kifogott halak összsúlya. Talán a legnehezebb az, amikor az öt legnagyobb halat értékelik, mert ott csak az igazán méretes halak számítanak. Minden tóra másképp kell felkészülni. A versenyek előtti két-három napon készítjük el az etetőanyagot, de azt mi találjuk ki, hogy mit, mint ahogy azt is, hogy hogy kössük meg a csalit vagy a szereléket. Az összes tónál máshogy kell fölszerelni a dolgokat. Amíg nem ismertük a helyszíneket, különböző csoportokban tájékozódtunk, megkérdeztünk horgászokat a tapasztalataikról.
– Mi izgat téged a horgászatban? Mi szépet találsz benne?
– Én arra hajtok, hogy minél nagyobb halat fogjak, hogy a versenyeken minél jobb eredményeket érjünk el. Emellett ha elmegyünk horgászni vagy épp egy versenyre, együtt vagyunk a haverokkal, elszórakozunk, jól érezzük magunkat. A versenyeken sok az izgalom, főleg amikor bent vagyunk az első három helyben, akkor már nem mindegy, hogy első, második vagy harmadik leszel-e, mert sokszor csak néhány dekán múlik.
– Vannak, akik szeretnek horgászni, de nem versenyeznek. Te miért versenyzel?
– Nem is megamtól gondoltam, hogy versenyezni fogok, hanem megkerestek ezzel a lehetőséggel. Aztán egyre többször hívtak, és megtetszett, mert sokkal nagyobb izgalom, élvezet van a versenyben, mint egy sima pecában. Látták a felszerelést, meg a technikákat, ahogy az ember megköti a szereléket, vagy a dobást, és talán azt is, hogy hogy kíméljük a halat. A halkímélet nagyon fontos a versenyhorgászatban.
– Ez mit jelent pontosan?
– Különböző felszerelések kellenek hozzá, pontybölcső, külön fertőtlenítők. A pontybölcső olyan, mint egy ágy, csak pontyoknak, bele kell tenni a halat, és ha ugrik, akkor nem sérül és nem pusztul el. Aztán az is idetartozik, hogy a horgot nem tépjük ki, szépen kiszedjük, és lefertőtlenítjük a sebet. Mert a sporthorgászatban nem az a lényeg, hogy hazavisszük a kifogott halat, én egyáltalán nem viszek haza halat, itt maga a teljesítmény a fontos, hogy milyen halat tudsz megszerezni magadnak. A fejlődés érdekében folyamatosan nézem az internetet, a tévét, hogy milyen újdonságok vannak, milyen új technikákat, eszközöket alkalmaznak. Ezek alapján vesszük az új felszereléseket
.- Milyen eredményedre vagy a legbüszkébb a horgász pályafutásodból?
– Merenyén, a nagy halakról ismert tavon sikerült sok húsz kg fölöttit halat fognom, főként pontyot. Az minden alkalommal nagyon nagy öröm volt. Versenyeken is többször sikerült eredményesnek lenni, az utóbbi időben rendre dobogósak vagyunk. Ez annak köszönhető, hogy rájöttünk a technikákra, illetve kiváló felszerelésünk van.
– Hova szeretnél fejlődni, van-e olyan célod, amit meg akarsz valósítani?
– Szívesen bekerülnék egy olyan csapatba, amely a Balatonra és a hasonlóan nagyobb helyekre jár versenyezni. Abban már heten-nyolcan vannak, és olyan tavakra is elmehetnek, ahova mi még nem. A balatoni horgászversenyhez nagyon sok feltételnek kell megfelelni, ott például nem mindegy, hogy mekkora a csónakmotorod, hány csónakot viszel, milyen az orsód, mekkora lehet a bot stb. Az nagyon vonz, hogy egyszer elmehessek oda.
– A MATRO-nál többen vagytok horgászok. Kivel tudod megosztani az élményeidet?
– Elég sok mindenkivel szoktam horgászatról beszélni, van, aki kérdezni is szokott, meghallgatjuk egymás élményeit. Nagyon jó, hogy többen vannak olyanok, akik szintén élvezik ezt az időtöltést.
– A céges horgászversenyen nem terveztél indulni?
– Eddig én tanuló voltam a MATRO-ban, nem tudtam, hogy létezik ilyen, de 2022-ben már indultunk egy barátommal. Nagyon jó szórakozás volt a munkatársakkal, láttam, hogy ők is szeretnek horgászni, kiváló volt a hangulat.
– És mit tanultál meg magadról a horgászat által?
– A horgászat megtanított a kitartásra, mert ahhoz, hogy az ember egyfolytában akár 5-6 napot kint tudjon ülni, ahhoz kitartás kell. Van, aki kihozza a számítógépét a horgászatra, de szerintem ez a kettő nem illik össze. Nem tudom, hogy ilyenkor ő mit élvez a horgászatban. A horgászat nekem sikerélményt is biztosít, hatalmas élmény, ha nagy halakat foghatok. Ehhez is kell türelem, hogy az ember ki tudja várni azt az időt, amikorra technikában, felszerelésben eljut idáig.
Forrás: MATRO MAGAZIN 2023/1.