Akit a képvadászat jobban vonz, mint az „igazi” vadászat
Sokszor órákat tölt az erdőben vadlesen Mester Sándor, hogy fotón vagy videón megörökítse az éppen arra járó állatok viselkedését, mozgását. A közösségimédia-felületeken aztán meg is osztja ezeket a képes beszámolókat, már többször előfordult, hogy nagy követőbázissal rendelkező youtuberek kértek tőle rövidfilmet, amit a saját platformjukon tettek közzé. Mint Sándor mondja, a természetben otthon érzi magát, és a zajos mindennapok után szüksége is van a csöndre, a tiszta levegőre.
– Gyerekkorom óta mindig volt háziállatom, nagyon szeretem őket. Egyszer az egyik barátom elvitt magával vadászni, rögtön megfogott az erdő hangulata. Eszembe jutott, hogy mi lenne, ha nem vadászni járnék ki, hanem fényképezőgéppel. Először egy kicsi gépem volt, most már valamivel komolyabbal fotózok, videózok. Már egy vadásztársaság is megkeresett, hogy nekik is készíthetnék képeket, videókat. Tulajdonképpen az adja a motivációt, hogy nagyon jólesik kiszakadni a zajos gyári környezetből, számomra igazi kikapcsolódás, ha délután kimehetek néhány órára az erdőbe. Korábban a horgászat jelentette ugyanezt az elcsendesülést, de ma már inkább az erdőt választom.
– Milyen vadakat fényképezel?
– Elsősoran a nagyvadak érdekelnek, őz, dámszarvas, gímszarvas, de tulajdonképpen bármire kíváncsi vagyok, ami elém jön. Van két-három körzet a lakóhelyemhez közel, többnyire oda járok ki. Leülök egy helyre, és várom, hogy történjen valami. Az egésznek az a szépsége, hogy nem lehet kiszámítani, hogyan alakul a késő délután, kora este. Percről percre változik minden. Lehet, hogy 2-3 órája kint ülök, és nem történik semmi, ám egyszer csak egy fél órán belül annyi eseménynek leszek a szemtanúja, mint máskor egy nap alatt sem. Ezt szeretem a legjobban, hogy ilyen váratlan, kiszámíthatatlan az egész.
– Vadászokkal is mész még ki az erdőre? Esetleg ők mondják meg, hogy hol láthatsz érdekes vadakat?
– Jobbára inkább egyedül járok, de néha elkísér valaki. Mára már megfordult a helyzet: inkább én mondom meg a vadászoknak, hova érdemes menniük. Hárman voltunk jó barátok, akikkel elkezdtük járni az erdőt, ők ketten vadászok lettek. Ha kikérik a véleményemet, megsúgom nekik, hogy mikor hol találják meg az adott vadakat.
– Mi az, ami annak idején megfogott az állatokban, akár a vadállatokban?
– Nem is tudom, talán az egész lényük. Szeretem megfigyelni őket a saját környezetükben, hogy hogyan viselkednek, de csak úgy, hogy nem zavarom meg őket. Amikor tőlem néhány méterre ott legelésznek vagy csak „elvannak”, fantasztikus látványt nyújtanak a maguk természetességével. Gyerekkoromban galambásztam, minden fellelhető állat érdekelt. Amikor a szüleim elváltak, beköltöztünk Pécsre, de néhány év után visszaköltözünk abba a faluba, ahol laktunk, így ismét közel kerültem a természethez.
– Hogyan készülnek a fényképek? Mit szeretnél viszontlátni a képeken?
– Az elsődleges szempont, hogy természetes legyen az egész. Eleinte tényleg csupán egyfajta kedvtelés volt, most már azért van speciális ruhám, fotóállványom, komolyabb fényképezőgépeim… Valamikor olyan témát tudok megörökíteni öt perc alatt, amire egy profi fotós akár egy évet is vár. Saját etetett helyet is kialakítottam, ahová én viszem az állatoknak az ennivalót. Ezt be tudtam kamerázni, vadkamerám is van kint, így könnyebben ki tudom kalkulálni, hogy mikor érdemes kimenni.
– Mi volt a legnagyobb vagy legérdekesebb fogásod a fotókat, videókat tekintve? Van-e olyan képed, ami igazán jól sikerült?
– A vadak között a gímszarvas a legnemesebb vad, szerintem a vadászok szemében is, felénk sajnos nagyon ritka. Az az értékes kép számomra, ha le tudok fényképezni egy gímszarvas bikát. Van is egy képem egy gímszarvassal, egy sáros, dagonyás kép, nagyon szeretem. A vadaknál vannak idények, az őznél ez most tart, ősz elején lesz a gímszarvasbőgés, majd utána a dámé. Nagyon érdekes megfigyelni az állatokat a párzási időszakban, a bőgés, a barcogás idején. Mostanra már rengeteg képem van, de mindegyikről meg tudom mondani, hogy mikor és hol készült. Akadnak persze elszalasztott pillanatok is, de többségük nem az én „hibám”, mert ha valami nagyon gyorsan történik, azt lehetetlenség lefényképezni. Az a jó fotótéma, amikor a nagyvad természetesen viselkedik, nem fél, nem rohangál, mert biztonságban érzi magát.
– Csak a vadakra koncentrálsz vagy megragad a növények, fák szépsége is? Azokat is fotózod?
– Elsősorban az állatokra koncentrálok. Volt olyan szerencsém, hogy a kint lévő vadkamerával meg tudtam örökíteni ugyanazt a dámbikát, amely tavasszal, nyáron, ősszel és télen is megjelent az etetésen. Ebből tudtam csinálni egy kis sorozatot.
– Mi lesz a felvételek sorsa?
– TikTokon már rengeteg videóm van fönt, jobban is szeretek videót készíteni, mint fotókat, szívesebben is nézem vissza ezeket. Telefonon, számítógépen megvan minden felvétel, a Facebookon is megtalálható számos képem. Jólesik, amikor az emberek, köztük a számos családtagom visszajelzést ad, hogy tetszik nekik, amit csinálok. Igen nehéz plusz érzelmeket kiváltani a nézőkből most, amikor nagyon magas az ingerküszöb. Rengeteg behatás, információ ér bennünket nap mint nap, ezzel nem könnyű és nem is akarok vele versenyezni. Ahhoz olyan sokmilliós profi felszerelés is kellene, ami nekem nincs, de nem is szeretnék. Viszont már többször előfordult, hogy nagy követőtáborral rendelkező youtuberek kértek videót tőlem egy-egy témáról, és a saját videójukban megosztották ezeket, persze a nevem feltüntetésével. Szerepeltem a Vadászújságban is egy képpel, ami a hét képe lett.
– Van-e olyan célod, álmod, amit szeretnél megörökíteni?
– Egy olyan tájegységre szeretnék eljutni, ahol nagyobb számban élnek gím- vagy a dámszarvasok és ahol úgymond igazán részese lehetnék a barcogásuknak. Nálunk sajnos nincsenek nagy erdők, ebből kifolyólag csak átmenő, átvonuló vadakkal találkozhatunk. Sok megyében nagyon nagy számban előfordulnak ezek az állatok, szerintem az egy csoda – még annak is, akit nem is érdekel – egy ilyen esemény. Úgyhogy egy ilyen helyre egyszer elmennék és egy hétig megfigyelném őket.
– Ez a fajta szemlélet, ami a természetben kialakult benned, hogyan jön be akár a munkádba, akár az itteni kapcsolatokba?
– Sokan tudják rólam, hogy ezt csinálom, akit érdekel, annak szívesen mesélek is róla. Remélem, hogy az erdőben megélt nyugalomból egy kicsit be tudok hozni a munkahelyemre is. Emellett szívügyemnek tekintem a természetet, ha szemetelést látok, akkor annak hangot adok és természetesen cselekszem is.
Forrás: MATRO MAGAZIN 2024/3.